Martin Couney
Martin Couney és a koraszülöttek megmentése – egy elfeledett hős története
Martin Arthur Couney (eredeti nevén Michael Cohen) 1869-ben született Németországban, és 1950-ben hunyt el az Egyesült Államokban. Fiatalon Franciaországba került, ahol orvosi tanulmányokat folytatott, és ekkor ismerkedett meg Alexandre Lion munkásságával, aki az 1880-as években kifejlesztette az első babainkubátort. Couney a korai orvostechnikai újítások hatására egész életét a koraszülöttek túlélésének támogatására szentelte.
Élete során Európából Amerikába költözött, és az Egyesült Államokban vált ismertté. Bár sosem kapott hivatalos orvosi elismerést, munkássága mégis életeket mentett, és a neonatológia történetében kitörölhetetlen nyomot hagyott.
A "babakiállítások" és az inkubátorok ügye
A 19–20. század fordulóján a koraszülöttség szinte egyet jelentett a halálos ítélettel. Az orvostudomány ekkor még nem rendelkezett megfelelő módszerekkel, sok kórházban a koraszülöttek ellátását nem tartották indokoltnak.
Ebben a helyzetben jelent meg Couney, aki egész életét annak szentelte, hogy ezeknek a törékeny életeknek esélyt adjon. A maga idejében szokatlan módon – kiállításokon, vásárokon, sőt vidámparkokban – mutatta be az inkubátorokat, ahol a látogatók belépődíjért nézhették meg a gondozott csecsemőket.
A közönségnek szánt látványosság azonban nem öncélú volt: a bevételt a babák ellátására fordította, a szülőknek pedig egyáltalán nem kellett fizetniük. Becslések szerint Couney így több ezer koraszülött életét mentette meg.
Az inkubátor eredete
Bár Couney neve összeforrt az inkubátorokkal, az ötlet és az első működő berendezés Alexandre Lion francia orvoshoz köthető. Ő volt az, aki felismerte, hogy a megfelelő hőmérséklet és higiénés környezet kulcsfontosságú a koraszülöttek túlélésében. Couney Lion tanítványaként vette át és fejlesztette tovább a módszert, majd vitte el Amerikába, ahol nagy hatást gyakorolt a közvéleményre és később az orvostársadalomra.
Elhivatottság és örökség
Couney életművét sokáig vitatták. Az orvosi közösség egy része mutatványosnak tartotta, mégis tény, hogy a modern neonatológia egyik úttörője volt. Rendhagyó eszközökkel, de megkérdőjelezhetetlen elhivatottsággal több ezer családnak ajándékozta vissza a reményt.
Munkássága arra emlékeztet, hogy az orvostudomány fejlődése nemcsak a tudományos intézetek falai között, hanem olyan emberek kitartásában is rejlik, akik a saját korukon túlmutatva cselekszenek.