Dr. Péczeli Ignác
A modern íriszdiagnosztika dr. Péczely Ignác (1826-1922) nevéhez fűződik: tizenkét éves korában különös esemény történt vele, ami - akkor még nem sejthette - kihatott egész életére. Vadászat közben megsebesített egy baglyot, és amikor lehajolt érte, hogy felvegye a földről, a sebesült bagoly a karmait a kezébe mélyesztette. Péczely megpróbált szabadulni a madártól, de nem tudott, ezért haragjában és fájdalmában szabadon lévő kezével eltörte a bagoly lábát. Észrevette, hogy a bagoly lábának megfelelő oldalon lévő szeme bevérződött. Hazavitte és meggyógyította az állatot, de a bagoly szemében mindvégig megmaradt egy folt.
Felnőtt korában homeopátiával foglalkozott, az egyik páciensének a szemében hasonló foltot fedezett fel, mint annak idején a bagoly szemében, és megtudta azt is, hogy a férfinak csonttörése volt. Ettől kezdve tudatosan vizsgálta a hozzá érkező betegek szemét. Arra a megállapításra jutott, hogy sérülések és betegségek hatására a szivárványhártyán maradandó elváltozások keletkeznek, így mind a meglévő, mind a kialakuló betegségek jeleit fel lehet fedezni.
1862ben eltiltották a praktizálástól, ami arra ösztönözte őt, hogy orvosi diplomát szerezzen 1868-ban.
Nyolcvanöt éves korában bekövetkezett haláláig, 1911-ig Budapest egyik legismertebb (és leghírhedtebb) orvosa lett. Hasonlóan Semmelweishez korának orvosai, tudósai elutasították mukásságát.
Szakmai kudarcai késztették arra, hogy 1873-ban - vitairatként - megjelentesse "A szivárvány-hártyáról (Iris)" című könyvecskéjét.
A huszadik században aztán elkészült az első "írisztérkép" is, amelynek megalkotása Bernard Jensen amerikai orvos nevéhez fűződik. Ez a térkép szeletenként mutatja be a test és a szem közötti kapcsolatot.