Hogyan lettem masszőr

Messziről érkeztem a segítői pályára: már fiatalon elbűvölt a számítástechnika. Még az ősidőkben, amikor még volt olyan számítógépünk, aminek a belsejében sétáltam, hálózatba kötött C-64-eken ☺ futott az első hálózatos rendszerem. Soha nem érdekelt a munkaidő, a munkám, a hobbim, az életem ugyanaz volt. Évtizedekbe telt, amíg rádöbbentem, hogy már nem elégít ki a programozás, hogy valami mást akarok csinálni. Az utolsó években már nem találtam a helyem, kiégtem. Végül is a cégem lépett, így először egy furcsa fordulat pedagógiai asszisztensé tett, amibe ugyanazzal a lendülettel vetettem bele magam: képesítést szereztem, álommunkám volt - órákon keresztül játszottam, alkottam a gyerekekkel az ügyeleten. Felfedeztem az emberek, az érzelmek világát. Rájöttem, hogy az életben a legizgalmasabb önmagunk felfedezése, a legnagyobb kaland önmagunk formálása. Közben elkísértem a barátnőmet egy talpmasszázs tanfolyamra, ahol jót mosolyogtam az oktatónkon, amikor azt mondta, hogy szerinte én nem csak a családomat fogom masszírozni. Nemsokára olyan helyzetbe kerültem, hogy eldönthettem, visszatérek-e a programozói pályára megfinanszírozva egy továbbképzést. Nem tudtam megtenni, másfelé hívott az élet. Megtapasztaltam a masszázs csodálatos élményét, amikor aktív meditációban, az érzékelés új dimenzióiban gyógyulok, változok én és a vendégem is, közösen. Fantasztikus érzés, amikor képes vagy egy órán keresztül fenntartani a koncentrációdat, eggyé válva az érzékeléseddel. Hihetetlenül színessé, változatossá vált számomra a világ. Minden egyes tanfolyammal, masszázzsal erősödik bennem az érzés, hogy a helyemen vagyok, azt teszem, amire születtem.